Phet Beszámolója az ország politikájáról, gazdaságáról

A állam berendezkedése az utolsó király elűzése után (1975) szocialista típusú népi demokrácia. Jó kapcsolatokat ápol Kínával, Észak Koreával, Vietnámmal, Kubával és Oroszországgal. Ezen országok gazdasági és politikai befolyása látszik. Igaz, ha egy honleány férjhezmenésen gondolkodik úgy, hogy hazájából elszármazzon, leginkább az USA a cél. Látni szovjet zászlót, kínai háztartási eszközöket, kubai orvost. Vietnámmal napi szintű a kapcsolat, a határ szinte szabadon átjárható. A nyelv és vérrokon Thaifölddel viszont a múlt ellenségeskedése kísért. A nem túl régi politikai eredetű határvillongások emlékei még elevenen élnek az emberekben. Ugyan kb 15 éve áll a béke és barátság hídja a két ország között a Mekongon át, de az éledő gazdasági kapcsolatok és gyarpodó szabádsági fok ellenére fegyveresen védett övezetnek számít. Az átkelés felettébb egyszerű. Megérkezik az ember autóval UdonThani felől a határátkelőhöz, kitölt egy adatlapot, befizet 31 dollárt és némi kérdezősködés után szabadon átmehet. Voltak igen fura alakok Amerikábol, Skandináviából akiket a valamikori magyar határon igencsak megvárakoztattak volna, de itt?! Lefizette a pénzt, átnyújtotta a papírt és mehet...

Ha Magyarországról érkezünk repülővel, célszerű Bangkok felől repülni UdonThani-ig ami olcsó és megbízható. Ott egy taxi potom pénzért visz tovább a kb 50 km-re lévő határra. Nem vihet át a határon, mert míg Thaiföldön balra hajts, addig Laoszban jobbra hajts van, és ez az ottani taxisoknál kizáró ok. Nem hallottam az országban politikai ellenzékről, vagy politikai menekültekről vagy titkosrendőrségről. Igaz, ineterneten olvastam róla, de erőtlennek és személyes sérelmeken alapulónak tűnik. Az emberek többnyire nem foglalkoznak politikával, az a felső vezetés dolga. A hétköznapi ember nem útálja, mi több élteti a kommunizmus laoszi változatát. Az évek óta fennálló rezsim csak a királyhoz közeli és leggazdagabb felső réteg vagyonát vette el és a kolonialistákat űzte ki az országból. Az egyszerű embernek magmaradt a vagyona, nem söpörték a padlását, nem lőtték agyon a rokonát politikai ok miatt, a rendszer nem fordult saját népe ellen és ez lényeges különbség a középkelet európai országokhoz hasonlítva. A gazdaság kínai mintára szabad, a határ nagyjából átjárható, igaz mindenkinek kiutazási vízumot kell még kérni, de megadják. A nemzeti bank befogad mindenféle pénznemet ami a nemzetközi forgalomban használatos, de csak nemzeti valutában fizeti ki országon belül. A fizetőeszköz a KIP 10000 Kip egy dollár, kb 175 ft. Egy átlagbér a hivatalokban 25 dollárnak megfelelő összeg. Hogy élnek meg ebből az emberek? Hát ez is hasonlít a valamikori magyar csodához. Kis, közép és nagyvállalkozások vannak, Céget szabadon lehet bejegyezni. Van adórendszer, van vámrendszer, de az adót is és a vámot is hivatalnokok szedik be. Szeretik az üzletemberek a magas politikai vezetőkkel a lobbi vacsorákat, ami megkönnyíti azok döntését. Megvan mindennek a kialakult táncrendje és ára. Nem úgy megy mint Romániában, hogy csak úgy betelefonál a TV-be az államfő, mint Bacescu és vitatkozik. Egy TV csatorna van ami főleg az állami ceremóniákat, politikai híreked, nemzetközi eseményeket közöl szárazon, mint valaha a királyi TV-nk.Mintha a szerkesztők egy iskolába jártak volna! Érződik a TV hangulatából a felszín alatt azért jelen lévő kommunizmus.

Az általános iskola nem kötelező de ingyenes. Az alap, elemi ismereteket tanítják meg 7-12 éves kor között. Nagy városokban és vidéken hasonló tervezésű, tágas, világos, szellős két ésetleg három tanteremből álló iskoláik vannak. Vidéken inkább a falun kívülre, attól akár 1-2 km-re telepítve, szeparálva a falu mindennapos zavaró hatásaitól építették. Központi állami pénzből, de jelentős külföldi, főleg japán adakozásból sok iskolát emeltek országszerte. Vidéken 3-4 falu diákjai járnak össze egy iskolába csoportosan akár 5-10 km-re is.
Szanszkrit betűjeleket használnak, de a számolásban keveredik az arab számok használatával. A csoportos, hangos szótagolva olvasás. Fiatal tanítónénik gardírozzák öket. A vörös nyakkendő és a reggeli sorakozó és jelentés a tanítónéninek emlékeztet valamire. Vannak óraközi szünetek, szégyenlős lelkes kiváncsiskodás a fehér ember (falang) iránt. Az iskola udvaron egy néni készíti az ebédet a gyerekeknek a szokásos módon, faszenes vödör felett.

A gimnázium végképp nem kötelező! Van állami ingyenes, de van francia fizetős és szinvonalas! A felsőréteg ide járatja a gyerekeit. A továbbtanulásban egy időben a francia vonal honolt, majd a forradalom után sok diák jött Magyarországra tanulni. 400-600 közötti fő, akik nagyrésze visszatérve ma már fontos gazdasági vagy politikai poziciót tölt be az országban. Több ilyennel is találkoztunk őket keresve, de véletlenül is. Egy részük elfelejtette a magyart, de sokan egészen jól beszélnek. Van olyan is aki magyar slágerek (Edda) éneklésével szórakoztatta a társaságot. Sajna ez az internacionalista támogatás megszünt, nem jönnek már diákok Magyarországra. Mennek máshova. Például manapság is Oroszországba, Unrajnába. Ugyan nem fontos partner gazdaságilag, de néha jól jöhet sok kisország baráti támogatása. Megszünteték a valamikor létező konzulátusokat is kölcsönösen. Nem hiszem, hogy egyfajta tiszteletbeli konzulátus ne létezhetne. Csak a Laoszi- Magyar Baráti Társaság létezik mint a kapcsolattartás némi hivatalos civil fenntartója. Illetve létezik a valamikori diákok személyes találkozója, mint a mienk is. A nyáron itt járt egy nem hivatalos delegációval a laoszi külügyminisztérium főosztályvezetője. Na vajon hol végzett? Persze, hogy Magyarországon, a szegedi JATE Jogitudományi Karán, 1984-ben.