Masnap indult a kalandtura Laoszba. A gondunk az volt, hogy Hanoibol csak Vientienne-be mentek buszok, es mi egyalatalan nem akartunk oda menni, Phonsavan fele vettuk volna az iranyt szivunk szerint.

 

 

A nagykovetsegen egy csoka azt mondta, hogy sima ugy: atlepjuk a hatart itt meg ott, jo lesz higgyuk el. Eloszor busszal mentunk Quan Sonba. A buszon az iskolas vietnami kislanyok nem gyoztek betelni a szok

A buszon az iskolas vietnami kislanyok nem gyoztek betelni a szoke szorzettel a karomon, meg a hajam! Hat hogy lehet, hogy az is szoke? Folyamatosan matatott egy-ket kez rajtam. Onnan motorosokkal kellett 40 kilometert megtennunk a hatarhoz, Na Maew varosaba. Az eleg gyilkos volt, foleg, hogy a nagy hatizsakokat is magunk moge kotoztuk. A sofor hol ult, azt nem tudom. Az utolso par kilometeren mar minden bajom volt. Este hatkor erkeztunk meg, a motorosok pedig jo vietnami szokas szerint UTOLAG koveteltek rajtunk egy magasabb osszeget a kialkudottnal. Feloras szovaltas utan se voltunk hajlandoak tobbet fizetni raadasul azert is kellemetlen volt az egesz, mert ugy ereztem, hogy a falusiak, akik bekapcsolodtak a vitaba ugy kezelnek minekt, mintha meg mi akarnank lehuzni - gonosz imperialista gyamatosito modon - a szegeny szerencsetlen xe omosokat, holott vilagosan megegyeztunk az osszegben elore. Hat ez nem az elso es nem az utolso ilyen eset volt Vietnamban.

Meg kellett aludnunk a hataron, mert mar bezartak. Masnap reggel behatoltunk Laoszba. Taskainkat tuzetesen atvizsgaltak. Nem egy europiddal talakoztunk, ami megnyugtato volt a targyban, hogy nem csak nekunk jut eszunkbe egyedul ilyen kalandos utvonalat valasztani. Busz csak 11kor ment, addig szamolni tanultam laoul egy bacsitol, meg tanitottam ot is magyarul. Nem tudom melyikunkben maradt meg jobban :)). A szongtojszeru jargannyal Sam Nua-ig jutottunk, ahol ismet meg kellett aludnunk, mert csak masnap volt busz Phonsavanba. Tehat a ``konnyen kivitelezheto`` utbol ket napos tura lett.
Masnap hajnalok hajnalan a kedvenc sportomnak hodolhattam: hegymaszas teljes menetfelszerelesben, 25 kilos hatizsakkal a lehetetlen helyre telepitett buszpalyaudvarra.
Phonsavanban szallas, ejszakai elet felderitese, felderito expedicio kudarcba fulladasa, alvas.
Masnap megtekinettuk a misztikus eredetu Plain of Jars-t. Ezek a hatalmas koedenyek tobb helyszinen fekszenek szetszorva Phonsavan kornyeken, gyakorlatilag ez az egyetlen oka, hogy barki felkeresi ezt az almos kis varoskat. Turaval mentunk, volt velunk egy angol lany: Sarah (akit reggel talaltunk a szallasunk recepciojan, az ejszaka kozepen erkezett, es csak ez a hely volt meg nyitva, de hogy miert nem kapott szobat a recepciostol az rejtely marad), egy kanadai - ausztral vegyesparos, egy szingapuri srac es talan meg masok is akikre nem emlekszem. A szingapuri - Jerry:)- nagyon vicces volt, mindenhova bemaszott egy ``jo foto kedveert`` egesz addig, mikor is az egyik koedeny, amibe be akart vackolni a pokok fohadiszallasanak bizonyult. Utana nem maszott be sehova. Mindenfele bombakratereket latni amugy, es piros feher jelzesek mutatjak, hogy mely teruletek aknamentesek: szigoruan nem ajanlott leterni az osvenyrol.

Szerencsenk volt, mert meg delutan indult egy kisbusz Luang Prabangba, ugyhogy meg aznap telakot tudtunk venni. Sarah is jott velunk.
Este erkeztunk meg, a folyoparton talaltunk egy nagyon jo szallast. Luang Prabangrol nincsenek irasos emlekek, ugyhogy gyatra memoriamra kell hagyatkoznom. Watnezes kozben ismerkedtunk meg Angelikaval, es harman elmentunk trekkingelni, azaz egy nap trekking egy nap kajakozas volt a ket napos tura targya. Meglatogattunk egy ket hegyi falut, a guide elmondott egy-ket dolgot az ott elokrol, semmi egetrengeto nem volt benne, de epp ezert tunt autentikusnak. Aznap tenyleg jo sok hegyet masztunk az otven fokos hosegben. Egy faluban aludtunk, egy haz teraszan, miutan vegere jartunk egy uveg lao-laonak (Lao whiskey, a mi palinkakra hajaz), es nehany Beer Laonak (lao sor :)). Vicces volt, mert wc-juk nem volt a hazigazdainknak. Kerdeztuk, hogy akkor most mi legyen? Menjetek csak a bokrok koze - hangzott a valasz. Eloszor Beni vallalta be az expediciot, majd visszaterven elmagyarazta a vezetonknek, hogy neki meg csak hagyjan ez a bokorba menes, de a lanyok (en es Angelika) nem biztos, hogy ciganykereket fognak hanyni az oromtol, amikor ot kutya es harom kisgyerek koveti oket a bokrok koze. Ilyenforman egy dollarert kibereltuk a szomszed slozijat arra az egy ejszakara. Mezedes betontalapzatba agyazott guggolos tipus volt, a betonban talalhato szamok tanulsaga szerint az ott lakok egesz pontosan 1996 majusanak nyolcadik napja ota konnyithettek ott magukon. Ezt le kellett irnom, mert viccesnek talaltam, hogy kobe vestek ezt a fontos datumot. Talan meg az evfordulot is megunneplik minden evben.:)

Ejszaka en speciel nem nagyon aludtam, de a tobbiek se szerintem, oriasi vihar tombolt. Masnap nem indultunk olyan serenyen zold hajnalban kajakozni, ahogy terveztuk, mert meg mindig szakadt az eso. Aztan megis vizre szalltunk. En Nu One-nal (ne kerdezzetek mi volt az eredeti neve, de igy hangzott), Beni Angelikaval. Huzos rapidok nem voltak, leven a szaraz evszak legszarazabbik honapjaban voltunk, de en azert nagyon elveztem. Egyetlen gondom az volt, hogy Nu One lusta volt, mint a tetu, es szinte egyedul eveztem. A csendesebb szakaszokon azert vajmi keves sodras volt. A taj lelegzetelallito szepsege karpotolt mindenert - ahogy mondani szokas. Folyonk a Mekongba torkollott, partot fogtunk, megtekintettunk egy sziklatemplomot rengeteg kis Buddha szoborral, majd visszatertunk Luang Prabangba.

Valamelyik nap megneztunk egy hatalmas vizesest is harman, furodni is lehetett, nagyon szep volt, ilyen nagyot meg nem lattam. A tobbi nap kisse osszefolyik, de lett egy ket uj hobbim. Felfedeztem a helyi Voroskereszt gyogynovenyes szaunajat, ami isten ajandeka az embernek. Minden nap ott lebzseltem. Potom egy dollarert megvettem a jegyemet, kaptam egy szarongot, bementem a szaunaba, amig birtam, kijottem pihegni, forro gyogyteat kortyolgattam, es bamultam a lao szappanoperat a teveben, vagy diskuraltam a nem tul surun felbukkano europidokkal. Es ezt csinaltam ket oran keresztul, minden nap. Amugy leginkabb lokal mamik es fiatal lanyok jartak a szaunaba. Kormerkozes ment a legjobb helyekert, ami az icipici szauna kozepen allo fadoboz kornyeket jelentette. A misztikus dobozbol kusztak elo a gyogynovenyes gozok, a lanyok pedig leginkabb ott szerettek terpeszteni folotte. Ki tudja biztos jot tesz:)))

Orias noodle-soup orgiakat rendeztem, ami Laoszban szamomra tenyleg kejes elvezet volt: nem eleg, hogy imadom ezeket a leveseket, de Laoszban adnak melle egy halom friss fuszernovenyt is (mentat peldaul, hogy a tobbi mi volt arra nem eskuszom meg), amit kedvedre beleaprithatsz a levesedbe, nyakon ontod egy kis szojaszosszal, facsarsz ra egy kis lime-ot es valami isteni kaja lesz belole. A napi rutin resze volt meg a menekules a vizontogeto fiatalok elol. Egy hettel jartunk a lao uj ev bekoszonte elott, es az a szokas, hogy ilyenkor mindenki mindenkit nyakon ont vizzel, egyreszt a joszerencse, masreszt a megtisztulas miatt ugye, meg szerintem azert is, mert nagyon jol lehet mulatni kozben. Igaz meg sok ido volt hatra az uj evig, de az ut szelen mar megjelentek a vizlocsolo fiatalok es egyaltalan nem voltak tekintettel arra, hogy turista vagy es nem osztod a nepszokasaikat (es nalunk egy falusi Husvet smafu ahoz kepest ami ott ment). Este pedig a menetrendszeru Hive. A Hive volt szinte az egyetlen szorakozohely a varosban, ami tenyleg porgott is, leven Luang Prabang nem arrol szol, hogy partipartiparti....valamint Laoszban igen koran bezar minden, a Hive-bol is kisopruztek minket 11.30-kor. Jo kis hely volt, kiulos terasszal, jo zenevel, csak hat senki nem razta, erthetetlen okobol. 11tol mar gyulekeztek a tuk-tukosok, hogy minden erdeklodot atszallitsanak arra a helyre, amit mindenki csak ``bowling place``, ``bowlingozos hely``-nek nevezett. Ez volt az egyetlen hely, ahol meg lehetett alkoholizalni a Hive bezarta utan, es TENYLEG a bowling lett volna a lenyeg, amit eleinte csak a lokalok jatszottak, aztan az europidok atvettek az uralmat. Meg en is jatszottam, mezitlab...csunyan elvertek rajtam a port. Amugy az uri kozonseg nagy tobbsege ejfel utan tenyleg europid volt, es mindeki csak vedelni jart oda. Amugy eloszor nem hittem a szememnek, mikor meglattam. Je, ilyen van! Laoszban!

Luang Prabang tulcsordul a kulturatol egyebkent, es nagyon szep kis varos. Rengeteg a wat, nagyon jo az ejszakai piac, hihetetlenul kedvesek az emberek, de ez utobbi amugy egesz Laoszra jellemzo. Nagyon tetszett a hely, egy nappal tovabb is maradtam, mint Beni, es vegul el is hagytuk egymast, nem vesztunk ossze vagy ilyesmi, aranylag spontan igy alakult, aztan mindketten rajottunk, hogy jobb is egyedul, negy honap utan, amit nullatol huszonnegyig egyutt toltottunk.
Ilyenforman mar egyedul vettem Vang Vieng fele az iranyt. Egy idosebb nemet fazonnal utaztam egyutt a buszon, aki csak nemetul beszelt ugyan - en meg csak angolul, ha a magyart nem szamitjuk - de azert lekesen probalt velem kommunikalni. Annyit azert megertettem, hogy kivan, mert elozo ejszaka a szobajabol a nyitott ablakon keresztul, valoszinuleg egy bambuszbottal kihalasztak a kamerajat...

Laosz amugy joval biztonsagosabb ilyen szempontbol, mint mas orszagok, de hat Azsiaban vagyunk, legjobbakkal is elofordul az ilyesmi.
A varosrol szerzett elozetes informacioim alapjan mar tudtam, hogy en valami csendes helyen szeretnek megszallni, tavol a foutca oruletetol. A Riverside Bungalows tokeletes valasztas volt: kepzeljunk el egy hatalmas zold mezot a Nam Song folyo partjan, amit a folyoval parhuzamosan es ra meroleges bungik oveznek: menobbek legkondival es nagyon alapfeszereltesegu rattanbungik. En termeszetesen utobbira neveztem be, az enyem volt a masodik a folyotol, gratulaltam is az ott lako sracoknak a folyoparti bungihoz, megcsiptek a legjobbat. Ugyanakkor en nagyon szerettem az enyemet, kilatassal a hegyekre, a mezore, es a folyora, valamint mezedesen fel lehetett kotni a fuggoagyat a teraszra. A szoba maga nagyon alap volt: egy matrac meg egy kis asztal, volt egy szunyoghalo, de tobb volt rajta a luk, mint az ep anyag...viszont az a teny, hogy volt benne OLVASOLAMPA mindent vitt! Mindez 3,5 dollarert lett az enyem. Kesobben felfedeztem, hogy a varos szerintem legjobb resze a Don Khang sziget pont melletunk van, es a Riversidebol egy kis bambuszhid egyenest odavezet. Tokeletes volt. Elso estemen korbekoboroltam a varosban, de faradt is voltam, meg torodott is, ugyhogy nem eroltettem az ismerkedest, inkabb hazamentem. Masnap biciklibereles kozben ismerkedtem meg Darren-nel, aki angol volt es felajanlotta az escortjat, amennyiben en is barlangozni indulok ma, mert o is, es hat ketten megiscsak jobban mulatunk majd, amivel melyen egyet ertettem. Nagyon jo kis nap kerekedett a barlangturabol: masztunk, kusztunk, en termeszetesen flip flopban; o laoul alkudozott a vezetonek ajanlkozo gyerekekkel, defektet kaptam, megcsinaltattuk, megtalaltuk egy helyi csoka penztarcajat az uton, nagy nehezen kinyomoztuk, hogy ki o, es visszaszolgaltattuk, a fiu meghatodott anyukaja megvendegelt minket ebeddel, szo mi szo: jol ereztuk magunkat. Masnap traktorbelsobe szalltam vizre, de ennek a momentumnak muszaj uj fejezetet szentelnem....

Forrás: Betti Blogja