A vonat reggel 7-kor ér be, de már 6-fele mindenki fent van. Megtanítok Yorikónak egy-két német mondatot, mert jó papnő holtig tanul, aztán a többiek az ölembe taszítják, egy fénykép erejéig. Megadja email címét, megígérem, hogy írok majd MO.-ról. A leszállásnál valahogy a két másik magányos fickó mellé sodródom. De már rohannak is felénk a tuk-tuk sofőrök és tépik ki a kezünkből a zsákokat. A mi sofőrünk nagyon boldog. Fiatal 16 éves gyerkőc és ma már biztos van neki 60B-ja, ami nekünk fejenként 20. Döcögünk a határ felé. Én még utoljára intek a német párnak, de ők gyorsan elhúznak mellettünk. Bemutatkozunk. Hosé a spanyol, Stephan a francia, és Én a magyar, internacionális csapat. Ezen jót röhögünk. Stephan még fotózkodik egy utmenti turist büroban, mert nincs útlevél képe. Itt majdnem rábeszélnek minket, hogy csak az ő általuk beszerzett vízummal lehet átjutni a határon, mert különben nagyon difficult, de nem hiszünk nekik. A tuk-tuk nyög, prüszköl, mikor domboldalhoz érünk lecsökken a sebessége vagy 2km/órára. Hosé gyalog megelőzi és valami pénz követel vissza. Szegény sofőr fiúcska nagyon megilletődik, de mikor megkapja a pénzét mosolyog. A határ teljesen kihalt 1 8-kor, csak 3 americanos fickó vonul az egyik pulttól a másik ablakig, thai patrónusuk nyomában. Ők már megvették az 50USD-s vízumot. Tipikus amerikai trió, egy nagyokos, az izomember és a hallgatag. Röhögünk. Mi is tétlenkedünk egy darabig, aztán meg leszúr egy officer, hogy miért nem megyünk már az útlevél kezelésre. 10B-ot fizetünk egy buszjegyért aztán várunk. Várunk mert csak 8-kor, a thai himnusz közös eléneklése után indul a busz. Az amerikaiak sehol. A friedenship bridge 1 km-es fele már a LAO PDR területe. Laosz ma még szockom. ország de a piacgazdaság már ide is betörni készül. A határon segítőkész emberkék intézkednek. Nem hiába ez a Visit Laos Year nyitó napja (dec. 23.). Na ezt sem tudtuk korábban, mint ahogy az is kiderül, hogy itt csak 30USD a vízum, igaz az csak 15 napra jó, de 2 perc alatt kész van. Az amerikaiak is befutnak. Őket kézséggel, talán kárörvendve? világosítjuk fel a tényállásról. Erre, szegény thai kísérőjüket kezdik ütlegelni, amíg a lao határőr megunva a hangoskodást vissza zavarja őket a thaiföldi busszal. Bye bye. 20B sarc és már Laoszban is vagyunk. Társaim boldogan az pózolnak vízumukkal objektívemnek. Kis idő kell míg rájövünk, a mi buszunk nem a turista csoport busza, aztán egy készséges lao tuk-tuk összesen 60B-ért Vientianéba repít minket(20km/1óra). Hosé szállás tippje nem igazán jön be, mert fullon van ezért a lonely-t lapozgatjuk. A közelben épp van egy guesthouse, gyerünk oda . Itt épp 3 szoba kiadó, 10 és 16(légkondi) dolcsi egy éjszakára, ugyhogy lányos zavarunkba el is fogadjuk külön-külön mindet. Na jó, első este lakjunk mint király. Nekem jut a légkondis, sajnos. Szerencsére, ez az utolsó éjszaka amit egyedül fizetek, mert eztán mindig közösködünk. Stephan-nal elmegyünk sétálni, mert Hosé a barátait akarja megkeresni, akik Vientianéban missziós munkát végeznek. Többé sosem látjuk viszont. Kár mert jópofa gyereknek tűnt, jó mert így ketten tudunk nyomulni és ezért minden olcsóbb. Lesétálunk a Mekonghoz. Szép nagy folyó (kb. 2-szer olyan széles itt, mint a Duna BP.-en). Kínai cirkusz készülődik, majd este megnézzük. Pénzt váltunk. 30 dollárért kapok kb. 240 ezer kip-et (1 USD= 7800 KIP nov.23), amihez egy nejlonzacskót is adnak, mert csupa ötszázas. Stephan röhög és Ő is kap egy hasonló táskát tele pénzzel.

Iszonyú gazdagon mászkálunk a városban. Vientiáne igazi koloniális város, az épületeken érződik, az egykori francia befolyás. A legmagasabb épület a fő pagoda után is csak 3emeletes. Az utak néhol kavicsosak, de sok a robogó és a japán autó. A főutcán diadalív, francia barátom könnyezik a gyönyörtől. Betérünk a talat kao piac melletti buszpályaudvarra, hogy megnézzük, honnan megyünk holnap Vang Vienbe. Jegyet majd a buszon váltunk, nyugtat meg a rácsos ablak másik fele. Vang Vienre én dumálom rá Stephant, aki könyv híján rám van utalva infóügyileg. A piac csarnok tele ezüst-arany árusokkal. Én is veszek valamit 10USD-ért, amit aztán látok 5ért sőt 3ért is. Szívunk kókuszt (1500K), de bűn rossz úgyhogy iszunk rá egy sört gyorsan (4000K /630ml). Itt minden LAO. A sör LAO beer, a KIP LAO kip és így tovább, mindenhez hozzá teszik ezt a szócskát. Köszönni sabadee-val lehet. Itt mindenki köszön mindenkinek, főleg vidéken. A nemzeti ünnep is mostanában lehet, mert az egész város lobogós. Egy lao egy sarló-kalapácsos, a gyerekek nyakában úttörő v. kisdobos nyakkendő és bömböl az internacionálé az utcai hangosból. Most meg én könnyezem. Valami BNV félével ünneplik, mert hatalmas? (Vientiane 550e lakos) tömeg tódul egy placcra, ahol rengeteg a sátor, a bodé meg a rosszarcú rendőr. Mi is nézelődünk, vásárolgatunk. A fa-faragványok gyönyörűek és olcsók. Megnézzünk egy szörnyet, aki egy akváriumban csücsül, a fotó azonosításra vár, egy sátorban, egy fekete 30 cm-es malacka társaságában. Kettő. A malacka fajának utolsó egyede, de ma csak 1500K a belépő. Egy lao utazási iroda standján mindenáron rá akarnak beszélni minket a 350USD-s akciós körútjukra. Ezen jót mulatunk, de a teájuk egész finom ezért még alkudozunk egy darabig. A téren magasodó arany sztupa v. pagoda egyszerű, jóval szegényesebb mint Thaiföldön, de természetesebbnek is tűnik. Kis boncok lustálkodnak, mosolyognak a kamerába. Nagyon sok narancsruhás szerzetes mindenfelé az utcákon. A buddhizmus, itt jól megfér a kommunizmus eszméivel mert a kommubuddhizmus működőképes. Kajálunk fejenként úgy 15e kipért mindenféle giz-gazt, aztán megcsodálok egy lao közvécét, közben beesteledik. Még Katától (rKata nagy utazó) tudom, hogy van itt valami szerzetes szauna s ezt ki kéne próbálni. Stephan mondja go, Én mondom a recepciósnak, hogy hová, Ő meg lefirkantja a lao krikszkrakszot és már visz is a tuk-tuk. A szauna, utána a masszázs állati jó, köszi Kata. 15000K és vagy 3 órát eltöltünk ott. Aztán kifelé jövet, még kortyolunk alkalmi lao barátaink kólásüvegéből, valami zavaros színű páleszt. Thaiföldön-Laoszban minden tömény viszki, ezért a löttyöt is igy becézik. Békésen bólogatunk, milyen egyszerű az élet. Kb. 10 óra mire visszaérünk a vízpartra, ahol már zajlik a kínai ünnepség. Sárkánytánc, ugribugri szörny karate, kornyika, lampionok, csodás. Túrista vakuk fényében úszó szúnyogok tánca, az a király. Amúgy kínaiaknak újabban egyre nagyobb a befolyása Laoszban, visszaszorítandó a vietnámi kapcsolatokat, tudjuk meg nagytudású recepciósunktól. Ettől aztán alszunk mint Bunda Béláné.

Laosz, új nap (6.)

Hajnalban 4:30-kor start, mert a busz egy óra múlva indul. Keresünk az utcán egy tuk-tukost, aztán felrázzuk álmából. 4000-ért elvisz a buszhoz. Még pont időben érkezünk, mert kb. 10 perc múlva, már csak állóhely lenne. Körülöttünk mind csupa fehér ember vagy japanese, a laok elöl tömörülnek. Kivéve két öreget, mert ők pont a mi hátunk mögött ülnek és az egész út során, hangos krákogás közben, rókáznak különböző nejlontáskákba. Száguldunk a 13-as úton, közben a kalauz bezsebeli a 7500K-et fejenként. Vientianétól Luang Prabang-ig vezet a route 13 északi része. Ez Laosz legjobban kiépített országútja. Igaz csak sima 2sávos, de a buszokon kívül olyan gyér a forgalom, hogy bőven megteszi. A vidék pár tíz km. után kezd hegyesedni, gyönyörű a táj. A busz mindenkit elviszünk elven működik, úgyhogy szépen megtelünk. Itt minden busszal utazik még egy két segédember is, akik a csomagokat passzírozzák, vagy a busz tetejére hajigálják. Ők afféle biztonsági emberként is funkcionálnak. Az úton rengeteg iskolás biciklizik. Hat óra az táv Vang Vieng-ig ami kb. 150km-re van. A lao papa zacsit nyújtogat, dobjam már ki az ablakon mert megtelt. Japán lányok kezüket a szájukra szorítva öklendeznek. Eszembe jut miszter Bean, aztán inkább kidobom. Befutunk a célállomásra. A south-ost asia on shoestring LP a szálláshelyeket jól írja, de az árakat el lehet felejteni. A mi kis guesthousunk is 4500K-el szerepel de mi mar 20000-t fizetünk. Itt és Laoszban máshol is, szinte minden gh. új épület. A szobák tiszták ventillátor is van, ami sokkal jobb mint a légkondi. VV. tipikus turista falu, de még nincs lepusztítva a környék, úgyhogy szuper hely. Kajálunk. Fried rice 5000K, spring rolls 3-5000K(tavaszi tekercs), banana pancake 1500K(lepény). Fantáziánk szegényes de ez mindig mindenhol ehető. Bringát bérelünk 2500K/nap, mert van a közelben, 8km-re egy Buddhás barlang. VV. mellett folyik egy gyorssodrású folyó kb. mint a Rába, csak sokkal tisztább. De a barlang a túlparton. Átkelünk egy bambusz tákolt hídon, de a folyó közepén be a vízbe bringástól (nem mély), aztán 10m-után folytatódik a híd. Ahogy illik turistának szigorúan hídpénzzel 500K minden irányba. Itt aztán megkezdődik a really Laosz. Óriási szegénység minden felé. A családoknak min. 5-6 kiskorú gyereke van falun és majdnem mind kislány. Gyönyörű arcocskák nyújtogatják a kezüket mani, mani betanított szöveggel. Ha egynek adsz előbújik még 30 a bozótosból és összeverekednek az 1000K-esen, úgyhogy jobb ha nem adsz, mert mindnek úgysem tudsz. A felnőttek, rizsföldeken v. csilipaprika ültetvényen dolgoznak, de inkább nem. Öreg anyókák mezítláb, teljesen bebugyolált nehéz zsákokat cipelnek. Belenézni nem engednek. Közben Stephan bringája derékba törik, így amíg visszacipeli a bázisra, kis kölyökkel (kb. 9év) ismerkedem. Veszek neki egy pepszikólát mert segít tolni a bringámat és ő lesz az idegenvezetőnk a barlanghoz. A kólát nem üvegből issza, hanem zacskóba önti, egy csomó jég mellé, amit egyébként hűtésre használ a bódés nyanya és onnan szívogatja. Stephan visszaér a megjavított bringájával aztán nekivágunk. A kis srác mögöttem ül a csomagtartón még énekel is néha. Egy idő után bököd, hogy jobbra én mutatom, a barlang balra van lsd. a gh. faliújságjáról szakított térképet. Elmutogatja, hogy ismer egy másikat és az sokkal jobb. Meggyőz, hogy menjünk oda. Tényleg odébb ki is írva cave 500m (good). Innen csak gyalog, a bringát behajítjuk a bozótba. Itt senki sem lop és ez nem vicc. Úgy 1,5km hegyterep után, mikor már a gyerek megkínzásán gondolkodunk, végül megérkezünk. Pont egy-két angol fickó mászik kifelé, nyakig sárosan, agyagosan fuckolva. még jó hogy a mi ruhánk tisztán is lepukkantabb az övéknél. Strandpapucs szakadt póló ahogy barlangászhoz illik. Kapunk akkumulátoros lámpácskát, meg egy gizda mosolygós laot. A látványtól rögtön rájövünk és beszarunk, hogy ez tényleg a Barlang, nem turista placc. Bambusz rúdon mászunk be, kb.20m mélyre aztán kúszunk 2 órán át, hihetetlen kis lyukakban. Persze a keszeg lao simán siklik, én meg frankón beszorulok egybe. A röhögéstől már fáj a gyomrom mire kijutok onnan. A cseppkövek hatalmasak, szépen kongatja őket Keszeg, a nagyterem vagy mi, csodaszép. Kifelé már szinte gyerekjáték. A túra 5000K(1999-ben), aki arra jár ki ne hagyja. Szívunk egy sört még Keszeggel 5000-ért, aztán a kiskölyök is akar 5000-t, jópofa adok hát neki. Később látom leveszi Stephant is, de nem érdekes, mert nekünk ez így sem sok, nekik meg itt kell megélni. Eltekerünk a másik barlanghoz(20 perc séta+), de itt 5 fele már sötétedik, ezért csak a kristálytiszta tóba ugrálunk a szabadban, meg összehaverkodunk a nádbüfés mamival. Holnap majd visszajövünk. Este még beszélgetünk-eszünk-iszunk egy-két franciával. Velük, és más pofákkal is, az egész laoszi út során mindenhol találkozunk, hiszen a mi időnkben, ugyanaz a 2-3 ezer ember vonul hordaként az úton, kb. mint az ágyúgolyófutamban. Az ismeretlen & elfeledett Laosz felfedezését hagyhatod is mert ellepték a turisták, mint sáskák és az árak is napról napra európizálódnak. Fuck. Szunya.

Vang Vieng, új nap (7.)

Reggel franciaágyban ébredni egy franciával, maga a tökély, csak hát a másság az hiányzik. Igaz úton-útfélen mosolyognak ránk a túrabuzik, sőt Stephannak még sört is fizetnek néha. Biztos a szép hosszú Platini haj tetszik nekik. Namindegy. Egyébként a metakommunikáció csúcsegyedei vagyunk mi ketten, mert az én anglodeutsch-om meg az Ő angolja együtt sem lenne jó egy alapfokú nyelvvizsga előválogatóra. Ennek ellenére már ismeri a Honfoglalástól a Magyarság 1000 évét, sőt anyáméknak is Ő írja a képeslapot. Ma a sport program folytatódik de előbb reggelizünk. A fried eggs with french fries (horribilis 8000K) igazi lao csemege. Persze lao sörrel jó igazán. Biciklisünk gumibelsőt is kölcsönöz, potom 4000-ért felfújva. Ez arra jó, hogy a vad folyót zabolázzuk meg rajta (tubeling). Még sofőrt is kerít, aki tuk-tuk-autójával, meg egy 2 éves csecsemővel fölszáguld velünk 10km-t a folyó mentén. Örülünk hogy megszabadulunk a bébitől, aki ördögien kacarászik miközben a tuk-tuk korlátjába kapaszkodva lóg ki, a 80-al száguldó gépből. Apját nem nagyon érdekli, biztos van neki még egypár otthon. Le a folyópartra csak 200m. Stephan pénze, papírjai az én vízhatlan tatonka övtartómban tesztelés alatt, hogy tényleg waterfest-e. Épp intenék egy párnak, mikor jóízűt taknyolok a folyóba. Kicsit vérzem, de ez nem lehet akadály. A sebet fertőtlenítem a folyóba tunkolt pólómmal. Nekivágunk ki hason, vagy ülve, ahogy szereti. A folyó aránylag nem gyors, de néha azért bevadul és olyankor elég élvezetes a dolog. A partján fekete bivalyok esznek-isznak-dagonyáznak, néhol emberek látszatmunkát mímelnek, itt meg egy Ural teherautó próbál átgázolni a vízen. Félúton kiszállunk nézelődni de a bivalyok túl érdeklődőek, menekülünk. A nap tűz mint állat, szegény szeplős dánok, akiket elhagytam útközben. Stephan is lemarad, úgyhogy pont hozhat egy új sört, a riverside ivóban, az út végén. 3 óra volt a csorgás, de van short verzió is. Ebédelünk, aztán visszacipeljük a gumikat a kölcsönzősnek. (1000m). Megint bringázunk most 2000-ért. Én a jól beválttal, Stephan meg egy új modellel küzd. Nem sok sikerrel, mert ennek meg a lánca esik le mindig. Végül nagyot belerúg attól aztán megjavul rögtön. A 8km földút gyönyörű tájon visz keresztül. Jobbra 1000méteres mészkő hegyek, előtte nagy mező csodálatos bambuszházikókkal. Keresztez egykét patakocskát, meg kis tanyákon is keresztül vezet. Az úton öreg anyókák mezítláb, teljesen bebugyolált nehéz zsákokat cipelnek. Ez már volt, de mindegy, meg ma fiatalabbak is vannak köztük. Egy kocsmárosné figyelmeztet, hogy ne oda támaszuk a bringákat mert leeresztik a kölykök gumikat, hanem vigyük az ő ivójába, ott jobb helyen lesz. Milyen rendes, kár hogy az előre kibontott és sűrűn nyújtogatott söreit, másnak kell meginni. Ma 23perc gyaloglás után, fizetni kell a Fekvőbudha-barlangért. 2000K fejenként de csak 5000-es van. Vissza nem tudnak adni, majd kifelé megkapjuk. Már látszik, hogy ez turista hely lett időközben. Teljes a tarisznyás piknik & szívjunk füvet hangulat. Nádbüfés mami pofátlanul 6500-t akar egy sörért, aztán odasúgja hogy du.5 után adja 5-ért is. Van időnk. Még tukmálja egy rokonát guide-nak, de leszavazzuk. Mászunk fölfelé, mert a barlang vagy 200m magasan van egy erdős sziklán. Szerelésünk szokásos csak rajtam rövidnadrág helyett ma fürdőgatya van, ami Laoszban nagy hiba, mert minden lao, de főleg a női egyedek, röhög rajtam és ujjal mutogat a lábam közé. Izzad a fejem a koncentrálástól, nehogy lezúgjak valami üregbe, mert erre nem fizet a Garancia az biztos. A barlang hatalmas, de csak egy teremből áll. Lent középen egy aranyozott fekvő Buddha előtte kis étele, itala, meg takaró, nehogy fázzon szegény. Lemászunk hozzá. Készül pár fekvő Buddha reinkarnációs kép Stephanról, meg rólam. Jó képek, csak miért olyan nagy a hasam? Ezen elgondolkodom kicsit, így a le út hamar megvan kb. 20perc alatt, pedig sokkal rosszabb strandpapucsban mint felfelé volt. Lent zajlik az élet. Úgy 100 emberke napozik, ugrál a tóba, vagy üres cocacolás dobozokat hajigál bele. Mi is ugrálunk. Csak a fogódzkodó nádrúd ne csúszna annyira a kötélen, mert így az a 120 kilós tehén se a part menti vízbe paccsanna bele. Állati hörgés, röhögés. 3 5kor mindenki pánikszerűen el. Mi azért kivárnánk az 5 órát. 4:50 kor már működik az 5000-es sör 4000-ért, mert nádbüfés maminak, nincs kedve visszacipelni a kollekciót a faluba. Közben eszembe is jut a megoldás. Mami megpróbálja a szemetet a tóba folyó patak, másik partjára hajítani, de megbotlik egy bekokszolt angol csajsziba, aki a magas fűben dagonyázik, így beleejti a tóba. Aztán siránkozik Buddhához, hogy bocsásson meg és kipiszkál minden szemetet egy bottal(kb.35 perc). Végén még felajánljuk, hogy a maradék 6 sört megvesszük 2000-ért de elhajt a náthásba. Kár hogy nincs email címe, mert állati fej a Mami. 7 felé már hiába is keresnénk a visszajáró ezresünket, de mintha más is panaszkodott volna, hogy nekik sem tudtak visszaadni. Na mindegy. Tépünk ezerrel, így a gizda kis szúnyogok is mind lemaradnak. Novembertől-februárig itt amúgy sincs szükség Lariamra(malária gyógyszer) vagy másra, mert ezek a szúnyogok nem veszélyesek. Nem én mondtam. Igaz én is vetten 5600HUF-ért otthon. Ja még ez is olcsóbb Bangkokban(mint minden más is), mert csak 3000 ruppó és az útszéli patikában is van recept nélkül. Este megint franciázunk barátainkkal, akik Luang Prabang felöl jönnek. Mi épp oda tartunk. Holnap.