Phet Beszámolója a mai Laoszról

Lehet, hogy túl részletezve írtam le élményeimet és hosszúra nyúlt a beszámoló, de mikor Laoszba készültem könyvet, vagy útleírást kerestem csak egy régebbi kiadású volt, azt is véletlenül találtam meg egy nagy könyváruházban. Talán jól jöhet az ismertető annak, aki a teljes ismeretlenségbe megy annyi laoszi "előélet" nélkül se mint nekem volt. Mert ahogy Nepálba, Indiába, Kambodzsába áramlanak a részben vallási, másrészt vadkenderi megfontolásból az "alternatív" fiatalok Kanadából, Ausztráliából, Amerikából, Skandináviából, úgy sok magyar fiatal is tekinti "bakancsos" uticéljának. A két fő cél az északi részen Luang Prabang mint kultikus hely és VangVieng mint narkultikus hely. Utóbbi miatt az ország kapott is nemzetközi megrovást. Ez egy kis város ahol a lakosok nagyrésze turista. Hegymászás, barlangászat, sebesen folyó, néhol tavakká duzzadó kellemes tiszta vizű hegyi patakkal, natur stranddal. A városban utcára nyitott bárok éttermek, indiai, kínai és más egzotikus éttermek illataival és az állandó édes-savanyú füsttel. Olcsó, minden olcsó! Igénytelen szállás 1 dollár igényes 10. A teljes utcahossznyi vendéglő-rengetegben mindenki megtalálja a minőségi igényének és pénztárcája lehetőségének megfelelőt. A barlagnokat már ottszületés jogán kiprivatizálták. Némi babánültetvény és tákolt fakerítést elhagyva megérkezünk a hegylábánál meredező üreghez. Ellátnak némi hevenyészett felszereléssel és tanáccsal és elindulunk. Egész délelőtt, több km-t megtéve barangolunk a hegy gyomrában érdekes, változatos cseppkőképződményeket bámulva, fényképezve. Csodálatos! Ezek a barlangok, ahogy évszázadok óta, a hegy funkcionális részei, tehát a vízgyűjtő terület elvezető csatornái. Csak száraz évszakban érdemes ezt az utat választani. Másoknak van lehetősége hegyet mászni, vagy autó-úszógumin "lecsorogni" a patak sodrásával. Több órás kaland. Több kínai túristát láttunk a gumiülőkén céltalanul sodródni. A stand után kifogja őket valaki.

A strand egy partmenti tisztás, néhány Wc-vel, büfének álcázott bódéval, a folyó fölé meredező hajóárbócnyi jumping kötélzettel, amiről a pár laoszi sör és néhány füves cigi után, a Bob Marley zenétől repülhetnék fiatalok belevetik magyukat a patakba. Szenzációs! Semmi atrocitás, mindenki békés mosolygós boldogságban élvezi a napsütést. Este folytatódik ugyanez a kábulat, csak akkor az éttermek kerevetjein heverészve nézik a műholdon jövő otthoni hülye szappanoperáikat. Odébb a diszkónak álcázott kupi vad kancái bocsájtják árúba habtestüket, szóval teljes az élvezet! VangVieng az arany háromszög laoszi keleti csúcsa. A műúton túli területet a laoszi kormány a hivatalos térképein ma is különleges övezetnek nyilvánitja, ami annyit jlent, hogy a Thaiföld és Burmával határos ősvadont nem felügyeli az laoszi kormány, mert nem éri meg, bár az ország részét képezi. Huszon év után is a múlt rendzser megmaradt lázadó fegyveresei termesztik ami könnyen pénzzé tehető. Senki ne gondolja, hogy valamelyik ország felső vezetőjének haszonlesése és segédlete nélkül az árú át tudná lépni valamelyik határt is! Békés egymás mellett élésben elvannak. Pénzük fogytán időnként kitörnek a Vientiane-LuangPrabang közti főútra, lerabolnak néhány túristabuszt, majd időnként a kormánykatonák Őket is levadásszák. Ez nem kitaláció! Az út mellet ezen a vidéken szakaszosan fegyveres őrökez látni! Mint a mi munkásőreink voltak. A hálás nép pedig az autóból cigarettát dob nekik. Az út mellett még mindíg ott rozsdásodik a 2 évvel azelőtti támadás maradványa egy busz, amikor a buszsofőr összejátszott a terroristákkal, de ő is rajtavesztett. Ott halt meg egy főember gyereke is, minek után nagy helikopteres dzsungelharc következett. Higgyétek el van benne rutinuk! Még élnek a vietnámi háború veteránjai. élvezettel mesélik a hőstetteiket. Thaifödön hlálbüntetés jár a drogkereskedőnek! Nagy tábla jelzi is a főút mellett!

LakXao közelében őserdei túrán is eltöltöttünk egy fél napot. Nem áthatolhatatlan dzsungel, nem esőerdő. Mindenféle trópusi keményfával találkozunk, néhány csorgadozó patakocskával, de állattal vagy emberrel nem. Pedig él az erdőben tigris, kígyó és vadmarha és vaddisznó. Az újonnan felfedezett patkánymókusról nem is beszélve. Hivatalosan vadászat nincs, de a helyi lakosoknál lehetett látni egy kb másfol máter csőhosszúságú kb 022-es kaliberű elöltöltőst. Madárpuska lehet. Néhol tisztáson volt emberi tevékenység felfedezhető. A vadmarhák trágyakupaca volt felforgatva, vélhetően az ottani ganajtúró bogarat keresték. Vadon növő cardamont és cukornádat találtunk. Az utóbbi rágcsálása enyhítette a túra fáradalmait. Elértünk egy őserdei településre sok kilónéterre lakott kisvárostól, ahol cölöpökön álló 10-12 ház és sok érdeklődő lakos, népviseletben fogadott minket érdeklődve. Volt mindenféle korosztály, de rengeteg aprógyerek. Egy idős bácsikától (60 éves) megtudakoltam, hogy volt-e már beteg, mert ilyen helyen érdekesen alakul az élet egy betegség miatt. Persze válaszolta nyugodtan, régen egyszer egy tövis belecsapódott a szemembe! Van fakitermelés, aminek nyomát csak a nagy öles keményfákkal megrakott szállító trailerekről gondolok. De van fatelepítés. Népszerű a Teak fa visszatelepítése illetve a Xantalfa ültetése, ami persze nem az őserdő regenerálását, hanem üzletet jelent egyeseknek. A xantalfa izzadmányát az indiai kereskedők veszik nagy mennyiségben jó pénzért. Afrodiziákum. Szinte csak Laosz erdeiben képes megfelelő minőségű izzadmányt képezni. Már iparágat is kitaláltak rá. Egy fa 7 -10 év alatt 1000 dollárt hoz a termelőnek.

Az országot 3 fő népcsoport lakja, de sok egyéb csoportot is elkülönítenek népviselete és nyelvjárása szerint. A lakosság nagyrésze buddhista. Persze szerintem az őserdeiek inkább animisták, mint buddhisták. Talán az animizmus intézményesült formája a buddhizmus? Ezen biztos meg is sértődnének. Nagyon erős a szellemhit! A hétköznapi életben is tapinthatóan jelen van. A holtak szellem, a túlvilág befolyása életünkre, a nemkívánatos ujjászületéstől való félelem. A napi dolgok megnyugtatóan való lezárása. A család, az ősök a természet tisztelete, féltése. A jósors kutatása, a balsors kerülése. Vagy talán mi is lelkünk mélyén buddhisták vagyunk? Sok pagodát bejártunk, de rám az építészetükön kívül nem gyakoroltak különösebb hatást. Én a boncokat ugyanolyan átszellemült csalóknak tartom, mint a máshitűek prédikátorait.

Minden magára valamit adó családi ház udvarán ott áll egy családi szentély, ahol minden nap ég a maggyújtött füstölő. Szertartásosan, egyénileg, vagy csoportosan mondanak köszönetet a szellemeknek, vagy tisztelegnek az ősök hamvai előtt. Szokás ez akkor is, ha elutazik vagy megérkezik az ember. A kis madárkalitka méretű háikó, vagy pagoda formájú szentélyek frissen öntözött virágokkal, vagy virágfűzérekkel vannak kirakva, és mellétűzdelve a füstölő rudacskák. Ünnepek alkalmával a csuklóra kötöznek fehér fonalat ünnepélyesen a tiszteletre méltó családtagok, mintegy elfogadás, befogadás, megtisztelés ceremóniájaként. A temetés ünnep a családban! Sírni nem szabad. Vidámnak kell lenni, akár táncolni és énekelni, hogy a hátramaradtak ne szomorkodjanak. Ilyenkor a család minden tagja összejön, beszélget, esznek a bőség asztaláról. Azonban a tényleges bensőséges hamvasztási aktusnál a család néhány bennfentes tagja vehet csak részt. A temetők a pagodák, vallási iskolák köré települtek. A gazdag családoknál szokás, hogy külön lakosztályt építenek a kripta mellé egy boncnak, aki az elhalt lelkének az örzőjévé is válik. A család adományaival eltartja ezt a boncot egy életen át. Magam is részt vettem egy ilyen ceremónián.

Esküvő! Olyannyira mindennapos, hogy a hétvégek már teljesen telítve vannak a gazdagabb családok által hónapokra lefoglalva a boncoknál és az éttermekben, így a szegényebbeknek csak a hétköznap marad. Az esküvő csak gazdag lehet. ha nincs rá pénz, akkor inkább elmarad. 50-500 fős a normalitások közé artozik. Volt szerencsém mindkétfélén részt venni. Nálunk megszólás számba megy az un. rongyrázás, ott kötelező! A gazdagság kötelez!! az ottani árviszonyok között a 50000-100000dollár nem kis pénz. Itthon sem igaz? Annyit költenek egy lagzira. Ott még igazán él a lánykérés tradicionális rendje. Mi több a család vagy az eltartó még pénz is kérhet egy lányért. Egy masszázs szalonban dolgozó (értsd szó szerint) csúnyácska de kedves lánytól érdeklődtem efelől. A válasz igen volt, de azt kérte, hogy előte a madammal kell megbeszélni a dolgot, mert ő hozta fel faluról, ő tartja el és így 500 dollárt kell érte fizetni, mielőtt egyáltalán randira invitálnám. A randinak is megvannak a szabályai. A tisztességes lány nem megy egyedül egy férfival randizni. Minimum a barátnőjét, vagy családtagját viszi magával. Élesen alválik egymástól a prostitúció és a tisztességes családanya magatartása. Ha egy tisztességes nőnek a férjehezmenés a célja, előtte se utána soha nem keveredik kalandokba. Ugyan a férjének engedélyezi nyiltan, sőt tanácsolja is, hogy látogason el a masszázs szalonba, vagy a diszkóba, de attól a család nem bomlik fel. Persze minden nőnek ott is az a vágya mint itt. Létezik de nem hivatalosan többnejűség. A vallás nem tiltja, de a jog nem engedélyezi. Találkoztunk olyannal akinek négy felesége es egy rakás gyereke volt. A többnejűség a dzsungel ősközösségi hagyonyból származtatható. Ha jól meg nézzük, a dzsungelben még mindíg él az ősközösség letisztult formája.
A nagyvárosokban a nők dolgoznak, pénz keresnek, akár család fenntartók is lehetnek. Vidéken, meg csak a nők dolgoznak. A férfiak elheverésznek az árnyas góréikban.
Van válás! De nem a bíróság intézi, hanem a családi tanács, úgy mint ahogy a házasság létrejöttére is az adja áldását. Talán igazságosabb is?!

A születendő gyerek nevét a boncok adják. Van családi név is! Nincs rajta mit csodálkozni, mert van olyan orszg, mint Bhután, ahol a bonc adja meg a megszületett gyerek családi nevét is. Látszólag patriarchátus van, de hát a nők... Az emberek nem kergetnek ábrándokat, nagyravágyók, de reálisan gondolkodnak. Igaz nincs nóbel díjas tudósuk, vagy világhírű zeneszerzőjük, írójuk, de ezt a hétköznapi ember észre se veszi. Igazándiból azt se tudja, hol van Magyarország, de nem is érdekli. Persze nem kell messzire menni! Sok ember itt se tud semmit Laoszról! Ez a beszámoló nem is nekik szólt! Azokat eztán se fogja érdekelni.