A thai írás

A thai népnek több évszázada van saját írása. Thaiföldön az általánosan használt írásmód mellett, fennmaradt egy régiesebb írásmód is, amelyet a szerzetesek használnak. A vallási írásrendszerrel, amellyel Buddha tanait, a szútrák szövegeit rögzítették pálmalevélre. Mi itt ezúttal a világi írással foglalkozunk.
A mai thai írás alapját képező ábécét a 13. század végén hozták létre, s ebből az időből származik az első nyelvemlék is. Betűi közvetve délindiai eredetűek, s első dokumentuma a szukhótáji kőfelirat. A Közép-Thaiföld északi részén lévő Szukhótájban talált 11 méter magas és 1 méter széles kőoszlop négy lapjára vésett feliratot Rámkamheng király utasítására készítették el az ugyancsak kőből faragott trón felállításának emlékére. A felirat trónralépésének történetéről és királysága virágzó állapotáról tudósít. A kőfeliraton rögzítették, hogy a király és valamennyi alattvalója ismerte a buddhizmust, és fővárosának, Szukhótájnak egy arany Buddha szobrot, valamint egy nagy kolostort adományozott képzett szerzetesekkel. A felirat egyik része utal a thai írásra is.

A felirat tanúsítása szerint Rámkamheng király 1283-ban honosította meg a thai ábécét. A felirat szövegét értelmező nyelvészek között vita folyik arról, hogy az írásrendszert maga a király szerkesztette-e, vagy csupán elrendelte a már kialakult írás használatát. A kőfelirat első nyugati fordítója és értelmezője, Cornelius B. Bradley azt állította, hogy személyesen a király készítette el a thai ábécét. A kőfelirat fordítása így hangzik: "Mindeddig a thai írásnak ezek a jelei nem voltak. A Buddha korszak időszámítása szerinti 1205-ben, a Kecske évében Khun Rámkamheng herceg kereste, szívében óhajtotta és bevezettette a thai írásjelek használatát. És így vannak ezek a thai írásjelek.''

A nyelvészek többségének véleménye szerint a felirat szövege nem azt jelenti, hogy Rámkamheng volt a thai írásrendszer megteremtője, hanem inkább azt, hogy a kőfeliraton megörökített írástípus abban az időben alakult ki. Általánosan elfogadott vélemény az, hogy a király a környezetében használt khmer írást a thai nyelv sajátosságaihoz igazította. Erre utal az is, hogy a thai írás a szögletes khmer írás kurzív változata. Ezt a nézetet vallja a neves thai filozófus, Phja Anuman Razsadhon is. Egyik írásában kifejtette, hogy Rámkamheng intézményesítette a thai ábécét.
A sok ágra szakadt thai nyelvcsalád tagjainak írása rendkívül változatos. Némelyik megőrizte az indiai ábécé rendjét, mások felforgatták azt. Némelyik vízszintes sorba, balról jobbra haladva ír, mások függőleges sorokba írnak, s a sorok jobbról balra következnek. Nagy változatosság figyelhető meg a betűk formálásában is. A thaiföldiek, mint a laók, a khmerek és a birmánok is az Indiából átvett szanszkrit eredetű betűkkel írnak. Ezeknek az írásoknak a rokonsága közvetlenül is szembetűnő.

A modern thai ábécében 44 betű van. Az ábécében csak mássalhangzók szerepelnek, a 24 magánhangzójel külön szerepel, mert nincs önálló alakja. Ez a magyar ábécével összehasonlítva nagyon sok. Ezt a jelenséget nem a thai hangállomány, hanem a thai nyelvbe átvett szanszkrit és páli szavak hangállománya magyarázza. A 44 mássalhangzós betűből ugyanis gyakorlatilag csak 28-at használnak, a többi 16 a thai hangállományban ismeretlen, így lényegében szükségtelen, s nagyobb részt csak a szanszkrit és páli jövevényszavakban előforduló betűk, melyek a affrikáta hangsorba tartoznak. Ezek dentális párjaikként ejtődnek, így azonban a thaiban megkülönböztetünk, például hat különböző th-t, öt különféle kh-t (kettő már nem használt), három ph-t, valamint öt hangot. A thai nyelv hangtanának jellegzetessége a szóvégi zárhangok hangstoppal való ejtése, vagyis kissé elnyelése.

A mássalhangzójelek átírásakor külön kell feltüntetnünk a szókezdő és a szózáró mássalhangzókat, mert több szókezdő mássalhangzó a szó végén másképp ejtendő. Ez a thai hangképzési rendszerből adódik. A szókezdő d és sz például szózáróként t-nek ejtődik, de az is hangstoppal. Az idegen nyelvet beszélő thaik közül nagyon sokan az európai nyelvek némely szavait számunkra meghökkentő módon ejtik ki. Így az angol nyelvet beszélő üzletembert meglepheti, amikor thai kollégája nem ájsz-ról, hanem ájt-ról beszél, mert a szó végén álló eszt t-nek ejti, mint a thaiban. A szóvégi mássalhangzó változás némely idegen szó thai kiejtésekor kínos helyzetet idézhet elő. Lao Kham-hom író az 1973-ban megjelent Khon Phan (Tenyész jószág) című elbeszélésében játszott is ezzel a lehetőséggel. Elbeszélésében egy tenyészállatokkal foglalkozó thai férfi, amikor egy amerikaival tárgyalt, sűrűn igenelve annak, a yes-t következetesen jep-nek ejtette, aminek thai jelentése: közösülni. Ezt a jeb-et a társalgást hallgató feleség igencsak furcsának találta.

MÁSSALHANGZÓK

kezdő - záró

k - k
kh - k
ng - ng
ty - t
cs - t
j - j (félhangzó)
d - t
t - t
th - t
n - n
b - p
p - p
ph - p
f - p
m - m
j - j
r - n
l - n
v - -
sz - t
h - -

A mássalhangzójelekhez 18 magánhangzójel kapcsolódik. A hangképzést tekintve viszont több magánhangzó ejtődik, de a thai grammatika csak azt tekinti magánhangzónak, ami után még más hangzó is állhat, így a v - j félhangzók alkotta kettős és hármashangzók nem külön magánhangzók. Ez a 18 jel 24 magánhangzót ír le, melyek közül 18 egyeshangzó és 6 kettőshangzó, és létezik a szónáns r, de azok ri vagy rü-nek ejtendők.

MAGÁNHANGZÓK

a - á
am
i - í
ü - ű
u - ú
e - ee
rövid é - é
o - ó
ao - aó
ö - ő
ia - ía
üa - űa
ua - úa
aj

A thai betűkkel ismerkedve jegyezzük meg, hogy a hanglejtés jelek mellett a thai nyelv mássalhangzói lényeges eligazítást nyújtanak a zenei hangsúlyok felismeréséhez. A thai nyelv hangállományának mássalhangzóit három csoportba - nevezetesen alacsony, közép és magas csoportba - osztják. Ezért fontos megjegyezni, hogy egy mássalhangzó melyik csoportba tartozik.
Szemléltetésül közlünk a három csoport mássalhangzóiból néhányat:

1. Alacsony mássalhangzók: k, kh, ng, cs, sz, j, t, th, n, p, ph, f, m, j, r, l, v, h
2. Közép mássalhangzók: k, ty, t, d, p, b, ao
3.Magas-fekvésű: kh, cs, ph, f, sz, h.

A hanglejtést még a szó magánhangzója: hosszú vagy rövid, valamint az, hogy a szó "nyitott végű" vagy "lezárt végű". A nyitott végű szótag nazálisra, félhangzóra, vagy hosszú magánhangzóra végződhet csak, az összes többi szó zártnak számít.
Így például "nyitott végű" szó a "ngán", "paj", viszont "lezárt végű" szótagok a "nok", "ju", "kha". A 4 tényező alapján az alábbi tábla segít eligazodni a helyes szótag vagy szó hanglejtésének meghatározásában. Sajnos ezek mellett, még egyéb nyelvtani szabályok is befolyásolják ezt, illetve van néhány kivétel is. Pl. "khao"(ő) és "maj" (kérdőszócska) (kérdő lenne, de magas-emelkedő mindkettő).
Eltérően a latin betűs írástól a magánhangzókat nem a mássalhangzók közé írják. A magánhangzókat a szótag mássalhangzói elé, fölé, vagy alá írják, bizonyos esetekben pedig kombináltan is.

A thaik balról jobbra haladva folyamatosan írnak, a szavak közt nem hagynak közöket és nem használnak vesszőt, pontot, sem nagybetűt.
Nehéz vállalkozás a thai betűk átírása latin betűs írással. A thai betűk nem hivatalos magyar átírása a Kékesi László: Thai-magyar, magyar-thai szótárban található meg. Ez megfelel a Magyar Tudományos Akadémia tudós bizottsága, amely Ligeti Lajossal az élen vállalkozott a nem latin betűs nyelvek neveinek átírására a nehézségek ismeretében nem az átírás, hanem magyar helyesírása mellett döntött. A Keleti nyelvek magyar helyesírása 1981-ben jelent meg, a szótár pedig 2003-ban.
Az évszázadok során a thai írás Rámkamheng szukhótáji kőfeliratától napjainkig nem felismerhetetlenül ugyan, de változott. Természetesen észrevehető az eltérés a kézi és a gépi írás között.

A thaik évszázadokon át pálmalevelekre írtak. A levágott pálmaleveleket gondosan megfőzték, napfényen megszárították, s végül 50-60 centiméter hosszú és 5-6 centiméter széles lapokra formálták. Az így elkészített pálmalevelekre karcoló tollal karcolták a betűket.

A karcoló toll nemesfából készült. A toll szára kb. 18-20 centiméter hosszú, gömbös nyelű, amelynek közepébe tűszerű fémrudat helyeztek. Ennek végét négyszögletes, csúcsos formában hegyezték ki, amit kővel csiszoltak ki. A karcoló toll nyelére gyakran kis sárkány, virág, inda motívumot faragtak, vagy egyszerűen mellvéd alakúra faragták. A karcolás nem volt könnyű feladat. Nehéz volt a betűket karcolni, mivel szükséges volt a kalligrafizmus mesterségének tökéletes ismerete. Elsajátításához sok gyakorlásra, kéztapasztalatra és az író tehetségére volt szükség. A latin, az arab és a kínai írás után minden bizonnyal a thai írás mutatja a legváltozatosabb kalligrafikus formákat. A bekarcolt leveleket kormos vízzel töltött edénybe mártották. Ez a fehér karcolást feketére festette. A bemártott leveleket megszárították. Így készítették a pálmalevél füzeteket (phuk). Egy füzet tizenöt-húsz levélből állt. Thaiföldön a papír használata a 16. század elején kezdett meghonosodni.