Laosz

Reggel 8kor már messziről látszik, elszámítottuk magunkat. A luangprabangi busz turista járat, nem a goverment(állami) típus. A jegy 25000K-ba kerül és szinte verekednünk kell érte. Beírom a nevem a névsorba és gyorsan átfutom hátha, de semmi esély. Csak franciák, usa-angolok, japánok meg a maradék. 7:20kor már 120-an toszkolodnak, az 50 helyes isuzuba így akár indulhatunk is.

Mi elöl a sofőr mellett, ép jól elhelyezkednénk, mikor még 2-en felpréselik magukat és ezzel már biztos a 8 órás álldogálás. A táj egyre jobban hegyesedni kezd, aztán megkezdődik. Ha lenne még pálinkám, most biztos jó hasznát venném. A motorfedő dobon ülök épp, így hát jól látom, hogy a sofőrnek csak 1lába van, ezért a féket sosem nyomja. Lepusztult falvakon száguldunk keresztül. Érdekes, hogy az országúton mászó csecsemőtől, a tehenekig mindenki tudja, ha meghallja a busz kürtjét; márpedig biztos hogy meg, mert a sofőr állandóan azt nyomkodja, akkor húz ki az út széle felé. Ezért, aztán nekünk sosem kell fékezni. A környék gyönyörű, hatalmas szerpentinek, szakadékok. Megállunk pisikélni meg fotózni a hegyeket. Kasi-ban, ami kb. 2/3 út a sofőr lejelentkezik a rendőrposzton. Ez az útszakasz ma már teljesen biztonságos, bezzeg korábban izgibb lehetett. Manapság már alig látni mezitlábas-gatyás, kalasnyikovval hadonászó laokat. Végre Luang Prabang-tól 5km-re megállunk a busz pályaudvaron. A buszp. mindig a városon kívül található, Thaiföldön is, hogy a tuktuk-osok is kereshessenek valamicskét. Luang Prabang Laosz második legnagyobb városa, az Unesco világörökség része. Több tucat szebbnél szebb pagoda és műemlék található itt. A város oldalában folyik a Mekong folyó. Az északra tartó közlekedés legnagyobb részét a Mekongon és mellékfolyóin bonyolítják, mert igazi kiépített út innen már nem vezet tovább. A tuk-tuk fejenként 2000-ért visz a belvárosba. Észre veszem, hogy sapkám a buszban felejtettem, de visszamenni és megtalálni esélyem sem lenne, ezért inkább káromkodok pár órán keresztül. A lonely planet alapján keresünk szállást. Nekünk még sikerül 15000-ért egy szobát kifogni, de az árak inkább már 25000-től kezdődnek. A szoba, mit ne mondjak spártai. 2.5x2.5m deszka tákolmány, koszos, bogaras matracok és rács az ablakon. Alattunk a fürdő-wc komplexum, az ablakon kinézve pedig a háziak mindennapjaira felejtkezhetünk rá. Ilyen helyen jól jön a saját lakat, ami fehér ember társainktól védelmezi cuccainkat. A bank péntek délig van nyitva, úgy hogy még elrohanunk váltani 100USD-t 760000K-ért. Aztán Stephan felhívja barátnőjét új lao telefon kártyájával. A 45000K, 3 percre elég Fr.o-ba, ezért elrohan venni még egyet. A szerelem mindent megér. Egyébként Vientiane környékén az én Westel mobilom is működött a thai rendszeren, de itt északon már nincs vétel. Veszünk néhány igazán szép lao szuvenírt egy piacon, aztán lesétálunk a folyópartra. Pár nap múlva szeretnénk észak Thaiföld, Huay Xai felé elhajózni.(3 napos út) A jegy ára pénteken 22000K. LuangP-ban nagyon sok, francia gyarmati időket idéző épület található. A folyóparton a laosziak nemzeti játékát bűvöli pár fiatal. Bambuszból font kis labdával tengóznak, valami fantasztikus mozgáskultúrában ötvözve a karate és a foci tulajdonságait. Este egy lao esküvőt tartanak, itt van az egész város. Rengeteg gyönyörű lány mindenfelé. Jobb lesz tán hazamenni. A sarki kocsmában még összefutunk egy nagyon kedves amerikai párral. Másnap mennének Vang Vienbe, de aztán úgy döntenek, hogy inkább eljönnek velünk a Kuang Si vízeséshez. Az útról már korábban megegyeztünk egy tuk-tukossal, aki 100%, hogy vár minket reggel a szállás előtt. 35000K az út ezért még beszervezünk +3 hollandot is, mert így csak 5000K/fő lesz majd az ár. Lefekvés előtt kiírtunk pár tucat csótányt aztán próbálunk gyorsan elaludni.

Luang Prabang, új nap (9.)

Reggel se tuktuk-os se hollandok, de az amerikaiak legalább befutnak. Keresünk egy új sofőrt. Ez 30000-ért vállalja négyünket, aztán inkább átpasszol egy másik kollégájának, akinek komolyabb járgánya van. A földút 3 óra, kb. 25km ami falvakon vezet keresztül. Ugyanaz a nyomor itt is, mint VV-ben sajnos. A megállótól még gyalog 10 perc a vízesés. Ez DK-Ázsia legmagasabb vízesése. 110M-ről egy erdőn átfolyva zúdul le a folyam. Felejthetetlen látvány az biztos. A pára több tíz méterről záporozik a bőrömre és a fényhatások is fenségesek. Egy kis ösvényen felkapaszkodunk a tetejére. Mindenhonnan ömlik a víz. Úgy 60 m magasan van pár természetes medence ahová a bátrabbak be is mászhatnak de mi inkább leereszkedünk és a lenti nagyobb kőmedencékben hűsölünk.(itt lehet fürdeni). A gazdagabb laok kijárnak ide piknikezni, most meg valami VIP kínai delegáció is itt fényképezkedik. Késő délutánig maradunk. Amerikai barátunk nagy gourmand. Csináltat spicy papaya salad-ot(csípős papaya saláta)1500K ami szerintem is nagyon finom, csak ne rakjanak bele halpasztát.

Újra iszunk kókusztejet(kb. 3l folyadékot tartalmaz). Most jobban ízlik és a kis forgácsok is finomak, amit a félbe hasított kókuszból kapargatok ki. A tuk-tuk sofőr, itt mindig megvárja az utasokat mert a mai bizniszt ezzel az 1 körrel le is tudja. Visszafelé eljátszuk a modern kocsiversenyt a’la benhur, mert aki hátul döcög az szívja a felkavarodott port. LuangP-ból is van internet elérés (min. 30 perc/3USD), küldök is egypár mailt az otthoniaknak, aztán késő éjszakáig egy nagyon jó vendéglőben afféle búcsúesten múlatjuk az időt a többiek élménybeszámolóit hallgatva.

Laosz, újabb napok (10-11.)

A hajózási hivatal 8-10ig van nyitva vasárnap ezért reggel első utunk oda vezet. Egy tipikus PiszkosFred figura a főnök, aki közli hogy potom 85000K-ért lehet Huay Xia-ba eljutni. Nem nagyon töri magát, hogy rábeszéljen minket, hiszen a túrista-hordák úgyis mindent kifizetnek. Naponta 3-4 hajó indul (50ember/hajó) és mind fullon van. Dühöngünk egy kicsit aztán kitaláljuk, hogy majd busszal zúzunk vissza Vientianéba. Elméletileg hajóval is lehetne, de az út 4napig tart, így ezt el is vetjük gyorsan. Kifurikázunk egy motoros riksával mert ilyenben még eddig nem ültünk. Riksásunk gépe elég leharcolt modell, ezért aztán hamar le is rohad velünk, de mi hálás emberek vagyunk és majd kivárjuk amig az útszélén megjavítja. Végül nem javítja meg, hanem fog egy másik kollégát és hosszas alku után megosztják maguk közt a 2500K-et. A buszpályaudvaron küzdelmes fél óra alatt megértik, mi is az uticélunk. Akadékoskodnak, talán ezért sem nagyon javallt, túristáknak a csak laok által használt járatok igénybevétele. Mi azonban kitartunk így a du.5-ösre lesz is két jegyünk. Van még időnk ezért felmászunk a város legmagasabb pontján fekvő pagodához. Dől a víz rólunk, de a kilátás pazar és a templom is kellemes, hűvös árnyékot nyújt. Az egykori királyváros és budhista zarándokhely a környező hegyekkel, folyókkal tényleg lenyűgöző látvány, de azt elképzelni sem tudom mit csinálhat itt, egy igazi japán túrista csoport három napja, mikor ennyi idő nekik egész Közép Európára sem kell. Délben elviselhetetlen a hőség, pedig eléggé északi helyen vagyunk, de a frissen shakelt gyümölcsturmixok segítenek enyhíteni a kínunkat. Már épp unatkoznánk, azt meg lehet a buszp.-on is ugyhogy kicsekkelés a szállásról, ahol mostanság 25000/fő egy éjszaka. 3kor már kinnt is vagyunk és milyen jó mert kb. 20perc múlva már el is porzunk Luang Prabangból. Leghátul ülünk, én 2 muki között, Stephan meg a kacsákat eteti, akik egy katrocban gágonak a lába alatt. Sajnos zsákjaink a busztetején lehálózva, ami csak azért baj mert minden ruhánk és pokrócunk is azokban van. Sötétedés után esni kezd és olyan 15fok körül beáll a hőmérséklet. Egy szomszédom megunva fogam csattogását inkább leszáll. Helyére 4 másik toszkolódna be, de a lábammal visszatartom őket. Kettőnek azért így is sikerül francia barátom mellé beugrani. Kacsás hely senkinek sem kell. Néha mikor épp szakadékba zuhannánk felhördul a tömeg, az út egyébként eseménytelen. Aztán meg megéheznek a laok ezért egy útszéli kifőzdénél megállunk. Mindenki zabál. Kiszagolom az étkeket, majd veszek egy előre csomagolt nápolyi szerű szart. Stephan sem komálja a csirkefej-malacarc levest, mert inkább elszív ezer szál cigit. A kaja biztos finom lehet de 1óra múlva megint megállunk, mert budhista-szerzetes barátunknak, aki pechünkre angolul is tud egy kicsit, hirtelen vécéznie kell. Sajnos fotóm nem sikerül, pedig Purlitzer díj gyanús, ahogy kis szoknyája alá rak. Az egész busz rajta röhög, de a legrosszab, hogy mellénk akar visszaülni, pedig hihetetlen halom böröndöt halmozunk a helyére időközben. Egész éjszaka vezet a sofőr és reggel 05:30-ra már Vientiané fényei látszanal a horizontton. Úgy gondoljuk nem állunk meg feleslegesen itt, hanem tovább húzunk rögtön(08:00) délre Savannaket-ig. 8-ig a Talatkao-n sziesztázunk. Megpróbálok legyűrni egy zsírszalonnás szendvicset, de úgy látszik még nem vagyok elég éhes, mert a kukában végzi. Sofőrpajti sem veszi jónéven, hogy mi rázzuk fel 1 8-kor, aztán meg a jegyre pillantva közli, huzzúnk a fenébe, mert ez a busz csak 11-kor indul, a miénk meg talán már el is ment, egy másik box-ból. Rohanás, lihegés, elérés. Összeültetnek három laot 1 székre, mi meg ketten kapunk 2-őt. Nemhiába a mi jegyünk 2-szer annyiba kerül, de így is csak 10000K. Vientianétól délre az út ami még mindig a 13-as fő közlekedési útvonal része, teljesen lapos vidéken halad. Japán segítséggel mindenfelé új hidakat húznak fel a mocsaras területen. Itt is a busz a király, amit szorgos dudaszóval tudatosítanak a népben. Már majdnem 24 órája utazunk kis pihenőkkel, Luang Prabang-ból. Savannaket szintén nagy város lao mértékkel, de az utikönyvvel ellentétben szerintem itt semmi látnivaló nincs. Csúnya kereskedőváros és ezt is csak annak köszönheti, hogy a Thaiföldről Vietnámba vezető fő betonozott út mellett fekszik. A szállásunk eddig a legrosszabb az út során és 25000K-et kérnek érte. A csótányok legalább 2szer akkorák mint LuaP.-ban, és kitartóan özönlenek befelé az ajtó alatti 20centis résen. Este felé feldobom a témát, hogy én inkább innen visszamegyek Thaiföldre, mert eredetileg előbb még Pakse-ba is el akartunk menni. Stephan gyakorlati ember így kikalkulálja, hogy micsoda veszteség a 15-napos vízumból csak 8napot felhasználni, de alszik rá egyet és másnap inkább Ő is búcsút int Laosznak. Pakseból amúgy is relative bonyolult Thaiföldre lépni, itt meg csak a kompra kell felszálni és go.